Okmányok a nemzetközi kereskedelemben

Az okmányok szerepe

A külkereskedelem egy bizonylatigényes gazdasági tevékenység. A hatósági ellenőrzés, az eladó és a vevő közötti kapcsolattartás, és az egyéb bekapcsolódó szereplőkkel levelezés (pl bankok, fuvarozók) egyaránt sok bizonylatot igényel. Az okmányok egy része csökkenti a résztvevők kockázatát és növeli a bizalmát is. Az eladó általában okmányokkal igazolja, hogy teljesítette a szerződésed kötelezettségeit, leszállította az árut. A vevő ezen okmányok ellenében fizet.

A külkereskedelemben az alábbi okmányokat használjuk a leggyakrabban

leggyakoribb okmányok, (fuvarokmányok, számlák, bizonyítványok)

I. Fuvarokmányok

• Vasúti fuvarlevél (CÍM, SzMGSz)

• Közúti (CMR)

• Légi fuvarlevél (AWB)

• Folyami fuvarlevél

• tengeri fuvarlevél (értékpapír) (Bill of lading)

A fuvarozók és szállítmányozók által kiállított fuvarokmányok az eladó és a vevő számára egyaránt kiemelkedő szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben.

Ezek az okmányok, az eladó számára bizonyítják:

- A fuvarozási szerződés létrejöttét, és többnyire tartalmazzák azok leglényegesebb feltételeit is.

- Számlaként szolgálnak a befizetett fuvardíjról és egyéb költségekről.

- Igazolják a feladás időpontját és többnyire a feladott áru mennyiségét is.

- Utólagos rendelkezési jogot biztosítanak a küldemény felett és ez esetleg reklamációk érvényesítésekor sem nélkülözhetők.

A vevő számára olyan okmányok birtokába jut, amely az általa támasztandó esetleges reklamációk rendezéséhez is szükséges lehet.

II. Fuvarozói és szállítmányozói elismervények

• FIATA FCR:

A szállítmányozó igazolja vele, hogy az árut sértetlen állapotban átvette és közli annak tartalmát és tömegét. Emellett a szállítmányozó vállalja, hogy a küldeményt a megbízója utasítására egy harmadik személynek vagy annak rendeletére továbbítja vagy tartja.

• FIATA FCT:

Az okmány kiadásával a szállítmányozó arra vállal kötelezettséget, hogy az árut a rendeltetési helyen általa nevezett (kijelölt) szállítmányozón keresztül kiszolgáltatja. Ezzel igazolja a speditőr, hogy egy pontosan meghatározott küldeményt továbbításra átvett, hogy azt a feladó instrukcióinak megfelelően a rendeltetési helyen, az okmány birtokosának kiszolgáltatja. Ha a szállítmányozó fuvarozóként vagy fuvarozó ügynökként járt el, akkor értékpapírnak minősül.

• hajóstiszti elismervény:

Az áruk elhajózásra történő felvételét igazolja, szintén az ügynökségek állítják ki. A hajóraklevél kiállításának alapjául szolgál, de nem értékpapír.

• rakparti átvételi elismervény:

Igazolás, hogy a hajózási társaság az árut a kikötőben átvette.

III. Számlák

1. Kereskedelmi számla (commercial invoice, Haldelsrechnung, facture commerciale)

Az eladó állítja ki. Tartalmazza eladó és vevő nevét, címét, adószámát, bankszámlaszámát. Az áru megnevezését, darabszámát, egységárát, áfatartalmát, fizetési módját, eszközét, határidejét. A szállítás módját, eszközét, határidejét. A végösszeget, dátumot, aláírást.

2. Pro forma számla (pro forma invoice, Proforma-Rechnung, facture pro forma)

Az eladó állítja ki. Ugyanazok az adatok, mint a kereskedelmi számlánál, plusz INCOTERMS fuvar paritás. Ha a pro forma számla ajánlatot helyettesít, és nem tartalmazza a „kötelezettség nélkül” kitételt, az kötelező ajánlatnak minősül, s így a vevő részéről adott elfogadói nyilatkozattal a szerződés létrejön.

3. Előszámla (preliminary invoice, Vorfaktura, facture préalable)

Előszámlát az eladó akkor állít ki, amikor a végleges elszámolást megelőzően szeretne hozzájárulni az áru ellenértékéhez, illetve az ellenérték jelentős részéhez.

4. Vámszámla (customs invoice, Zollrechnung, facture douanaière)

A vámérték kiszabásának céljából állítják ki. A vámszámlának a kereskedelmi számlán szereplő és azzal egyező adatokon túlmenően tartalmaznia kell egyéb adatokat is (Pl.: a vámérték meghatározásához szükséges költségeket).

5. Konzuli számla (consular invoice, Konsolatsfaktura, facture consulaire)

Benyújtásának előírása ugyancsak a dömping elleni védekezést célozza, mivel abban az importőr ország exportőr országában működő konzulátusa láttamozásával elsősorban az exportárut eladó országában érvényes piaci árát igazolja.

IV. Bizonyítványok

1. Származási bizonyítvány

Az áru származását igazoló okmány, amelyben rendszerint az eladó országának kereskedelmi kamarája azt igazolja, hogy az árut abban az országban termelték, ott állították elő.

Egészségügyi bizonyítványok:

Nem csak az importőr, hanem a tranzitországok is ragaszkodnak, annak érdekében, hogy a fertőző betegségek behurcolását elkerüljék. Ennek megfelelően a bizonyítvány útja nem szakad el az áruétól, az mindig árut kísérő okmány.

2. Növényegészségügyi bizonyítvány

Igazolja, hogy az okmányban megnevezett növény, növényi rész, növényi termék veszélyes kártevőktől, valamint betegségektől mentes.

3. Állategészségügyi bizonyítvány

Azt igazolja, hogy az árut az elszállítás időpontjában megfelelt az importőr és a tranzitországok állat-egészségügyi előírásainak, azt megfelelően berendezett üzemben állították elő, fogyasztásra alkalmas.

4. Gyógyszerbizonyítvány

Igazolja, hogy a gyógyszert emberi fogyasztásra szánták.

Az okmányt az exportáló tagállam illetékes hatósága állítja ki.

5. Műbizonylat

Beruházási javak, gépek, és berendezések, járművek, stb. kereskedelmi forgalmában használatos okmány, amelyben az áru minőségét maga az eladó, illetőleg az azt előállító gyártó igazolja. Alkalmazásának alapja a megfelelő bizalom, mert annak hiányában a vevők általában minőségi bizonyítvány kiállításához ragaszkodnak.

6. Minőségi bizonyítvány

A felek megállapodásának megfelelő semleges szervezet, minőség ellenőrző intézet, laboratórium vagy kutatóintézet állítja ki, és abban az általa elvégzett vizsgálatok eredményét igazolja.

7. Súlybizonylat (súlyjegyzék)

Tömegáru tengeri szállításánál használják, feladási és érkezési súlyt igazol (káló lehetséges: jósúly vagy apadósúly) Nélkülözhetetlen okmány az olyan áruk forgalmánál is, amelyekre az importőr országa súlyvámot alkalmaz.

8. Feladási értesítés

Vevő felkészülhessen az áru fogadására, illetve eleget tehessen egyéb kötelezettségeinek pl.: hajóellátás.

9. Csomagolási jegyzék

Az áru megnevezését, a csomagolási egységek számát, azok egyenkénti tartalmát, az egyes csomagolási egységek bruttó és nettó súlyát, az adásvételi szerződés számát tartalmazza.

V. Vámokmányok

1. EV – Egységes Vámáru-nyilatkozat

Fajtái a kiviteli és a behozatali bizonylat. Célja az áru-bejelentési kötelezettség és a vámteher kiszabása. A vámköteles áru bevallását és a vám fizetésére tett javaslatot tartalmazza.

2. EUR-1

Kettős szerepe van: vámokmányként az EU-ba kedvező vámot biztosít, származást igazol, az exportált áru 60%-a magyar. Az exportőr tölti ki és az igazoló aláírást a vámhatóság adja.

3. Export Számlanyilatkozat

Szerepe megfelel az EUR-1-nek, de az exportőr állítja ki, és írja alá, valamint az áru értéke 6000EUR alatt van.

4. T (tranzitokmányok)

Az egységes Árutovábbítási Egyezmény az EU és az EFTA országai közötti áruforgalom gyorsítása érdekében született.

a, T1 – közösségen kívüli tranzit

b, T2 – közösségen belüli tranzit: közösségi áru továbbítására (=az EU-ban termelték vagy állították elő illetve oda szállították, és belföldi forgalom számára vámkezelték)

5. A.T.A. Carnet

Ideiglenes az országba behozott áruk vámkezelésére szolgáló okmány (pl.: kiállítás, vásásár). A fedezete alatt szállított árut változatlan állapotban meghatározott határidőre ki kell szállítani az országból.

6. T.I.R. Carnet

Nemzetközi tranzitegyezmény okmánya, célja, hogy megkönnyítse az áruk áthaladását a tranzitországokban, a vámkezelés csak az indító és az érkező országban történik, az áru biztonságáról vámzárral gondoskodnak.

VI. Banki okmányok

A legfontosabb banki okmányok közé tartoznak az akkreditívek, hitellevelek, inkasszók, bankgaranciák és kezességek. Ezek valamilyen fizetési biztosítékot, ezzel kockázatcsökkentést jelentenek az eladó illetve a vevő számára.

A bankoknak a fizető fél (a vevő) által adott átutalási megbízások, inkasszós megbízások, akkreditív nyitási és egyéb felkérések jelentik a bank tevőleges bekapcsolását az ügyletekbe.

VII. Értékpapírok

1. Az áru tulajdonjogát tartalmazó értékpapírok

a, hajóraklevél

b, kiszolgáltatási jegy:

Elsősorban mezőgazdasági termékeknél alkalmazzák (gabona, magfélék, kakaó, kávé, stb.), főként olyan esetekben, amikor az importőr nagy mennyiségű árut vásárol tengerentúlról viszonteladás céljából, de a vásárláskor még nem tudja, milyen tételekben (hány részre osztva), és kinek fogja azt továbbadni.

c, folyami rakjegy

d, közraktári jegy:

Olyan értékpapír, amely megtestesíti a beraktározott áru feletti tulajdonjogot, azaz annak fejében a közraktár az árut köteles kiadni.

2. A pénzkövetelést tartalmazó értékpapírok

a, váltó

b, csekk

3. Egyéb jogosultságot tartalmazó értékpapírok

a, részvény

b, kötvény

Felhasznált Irodalom:

Balázs-Huszár-Sipos: Külkereskedelmi ismeretek 1. Szakközépiskola Nemzeti tankönyvkiadó.